Tuza Kinga, 7. c

Naplóm

Hétfő:

04:00

Hihetetlen, de pontosan sikerült elindulnunk. A csomagok kicsit soknak bizonyultak, alig tudták a sofőrök begyömöszölni a buszba. Most, azt hiszem visszaalszom kicsit.

06:10

 Épp ideje volt, hogy tartsunk egy kis pihenőt! A berettyóújfalui benzinkútnál vagyunk és mindenki a WC-t rohamozza. Várom már, hogy a határon legyünk

07: 15

 Határállomás. Egy román határőr nézi az igazolványokat, de teljesen jól beszél magyarul. Milán szokás szerint hülyéskedett, de a határőr helyre tette.

09:20

Sikeresen megérkeztünk Nagyváradra, ahol megnéztük a Kisbazilikát, azon belül pedig a kincstárat. Körbevezetett minket a templom plébánosa, mesélt Nagyváradról, a templom történetéről, ereklyéiről és festményeiről.

11:45

Ideértünk Bánffyhunyadra, az egész osztály a roma házak kinézetén szörnyülködött. Itt vagyunk a református templomnál ahová bementünk szétnézni.  Itt  egy néni beszélt a templomról, hogy kik jártak ott (például Petőfi Sándor), mi történt ott meg a városban, majd meghallgattuk a harangszót.

Nagyon szépek voltak a kalotaszegi varrottasok és a templom faragott, kazettás mennyezete.

 

14:14

A kolozsvári főtéren vagyunk Mátyás király lovas szobra előtt, és Lukács József idegenvezetését hallgatjuk. Nikiék, akik készültek a városból, alig jutottak szóhoz. Azt mondta, sajnos nincs sok ideje, ehhez képest legalább másfél órát beszélt. A legtöbb épületnek érdekes múltja van, az egész belváros a magyar történelmet idézi.  A Szent Mihály templomot is megnéztük, aztán még elmentünk Mátyás király szülőházához, megnéztük a Babes-Bólyai egyetemet és a Házsongárdi temetőt. Ilyet még nem láttam.

 

17:50

Megérkeztünk Székelyföldre. Gyula bácsi elmagyarázta mi a különbség Székelyföld és Erdély között, meg hogy kik is azok a székelyek. Kíváncsi vagyok , tényleg furfangosak-e!

 

19:30

Zetelakán vagyunk. Amint leszálltunk a buszról, már fogadtak is minket kaláccsal, üdítővel. Ezután mindenki elment elfoglalni a maga szálláshelyét, kipakolni majd megvacsorázni. Tényleg jól főznek itt, én személy szerint nem is gondoltam volna, hogy meg fogok szeretni olyan ételeket, amiket eddig soha nem ettem meg. A háziak nagyon aranyosak, mindig kérdezik, hogy mit szeretnénk.

 

 

Kedd:

 

09:15

Szelykeföldön a fürdőt, a székelykapukat és Orbán Balázs sírját tekintettük meg. Gyula bácsi a székelykapuról mesélt (14 kapun kellett átmenni, hogy a sírhoz érjünk). Itt Tamás bácsi tartott történelem órát.

 

 

10:19

Farkaslakán megnéztük Tamási Áron sírját és emlékszobrát, aztán elmentünk a szülőházához. Érdekes, hogy ilyen kis iskolából (az egész alsó egy teremben volt), hogy lett ilyen nagy író.. Visszafelé kék házakat kerestünk, mert azok nagyon régi jobbágy házak voltak. Gyula bácsi megígérte, hogy másnap megmutatja, hol született Ábel.

 

 

11:35

Korondon voltunk, Józsa János fazekasműhelyében. Szétnéztünk a sok kézzel készített munka között, és azt is megfigyelhettük hogyan díszítik az elkészített edényeket, utána pedig mindenki vásárolt néhány ajándékot a rokonoknak.

Az ebédünket Korondon ettük meg, miközben tettünk egy sétát a kirakodott áruk között. Volt, aki vett egy-két ajándékot itt is.

 

12:55

Parajdra, a sóvidék központjába értünk. Én már nagyon vártam, mert sokat hallottam a bányáról, hogy olyan, mintha egy város lenne a föld alatt. A buszon meghallgattuk Dóri kiselőadását, amit Gyula bácsi kiegészített sok mindennel.  Menetközben láttuk a Sós-szorost is.

A parajdi Sóbányában ülünk, már végigjártuk az egészet, megkóstoltuk a falakat, rápillantottuk a kiállításra, és most szabadfoglalkozás van. Tényleg fantasztikus az egész.

 

16:22

Székelyudvarhelyen vagyunk, megnéztük a főteret és a helyi Református Fiúkollégiumot, ahol az iskola igazgatója tartott egy rövid ismertetőt az iskoláról, utána pedig szabadidőt kaptunk. A főtéren levő érdekességekről meghallgattunk egy rövid de érdekes beszámolót.

 

18:17

A fiúk a focipályán gyakoroltak a holnapi meccsre, a lányok pedig a kispadon viccelődtek és nevetgéltek.

 

 

Szerda:

 

07:53

Tegnap még este elkezdtük a kenyérsütést a kovászolással, most Anikó néni dagaszt. Mi is kipróbálnánk, de siet vele.

Helyette berakhattuk a kenyértésztákat a kemencébe. Most arra várunk hogy egy kissé megsüljön, és megnézhessük a félkész tésztát.

 

10:17

Már befejeződött a meccs köztünk és Zetelaka között, az első gólt Alex szerezte egy szép fejeléssel, aztán Milán egyenlített egy még fantasztikusabb öngóllal. A vége felé kezdtünk feléledni és rúgtunk még két gólt, de végül a zetelakiak nyertek 6:3-ra.

 

10:50

Gyergyószentmiklós felé vezető úton megálltunk egy magyar címeres székelykapunál, ami 40 évig volt bedeszkázva.

 

12:47

Gyergyószentmiklóson a Szabadidőközpontot néztük meg ahol körbe is vezettek, mutattak hajómodelleket, kézműves műhelyet, és foglalkoztunk egy kicsit a rovásírással is.

 

13:30

Ebédszünetet tartottunk útközben a Gyilkos-tó felé valamilyen bazároknál, ahol majdnem mindenki vett házi készítésű csokoládét.

 

15:26

A Gyilkos-tónál voltunk, csináltunk egy újabb csoportképet, majd elindultunk körbesétálni a tavat. Fotózkodtunk, viccelődtünk és kacsáztunk egy óriási, tevére hasonlító sziklán. A tó másik oldalán egy hatalmas emelkedő várt meg egy kis patak, ahol az osztály egynegyed része átkelt, a többiek pedig folytatták felfelé a túrát, csakhogy elkapott minket az eső. Nagy nehezen átmásztunk az emelkedőn aztán beálltunk egy tető alá. Zoli bácsi elment egy barátnőm törött esernyőjével a buszhoz, és odavezette hozzánk, tehát nem áztunk el annyira.

 

16:20

Sétáltunk a Békás-szorosban és újra eláztunk. Nincs szerencsénk az esővel. Gyorsan indultunk is haza átöltözni. Utána még bementünk a városba, hogy megnézzük a szoborparkot.

 

 

Csütörtök:

 

13:20

A mai program a Hargitára való felmászást tartalmazta. A menedékházig elvittek minket egy eléggé idősnek tűnő terepjáróval, onnan pedig felsétáltunk a Hargita legmagasabb csúcsára, a Madarasi-Hargitára. Tartottunk fönt egy párperces megemlékezést, Tamás bácsi is beszélt (szerencsére röviden, mert kezdtünk átázni) a szél majd’ elfújt minket, pláne hogy volt aki kabátot se hozott, mert azt mondták nem lesz olyan hideg. Az eső miatt eléggé csúszós volt az út, ezért páran elestek (köztük én is). Miután visszaértünk a menedékházhoz, bementünk enni, melegedni és teázni. A tegnap sütött kenyeret ebédeltük, néhány lány kente a kenyereket, én pedig odaadtam őket az asztaloknál ülő osztálytársaknak.

 

17:25

Elmentünk Székelyudvarhelyre a búcsúba, csak éppenséggel lemaradtunk róla. Helyette sétáltunk a városban, megnéztünk még néhány nevezetességet  és vettünk ennivalót.

 

19:24

Mivel korán visszaértünk, elmentünk focizni a pályára. Zoli bácsi is beszállt, eleinte a lányok vele voltak, de aztán osztottunk vegyes csapatokat.

 

21:36

A zetelaki iskola furulyaklubja adott egy mini koncertet amit mi végighallgattunk, meg ahol játszották a Székely himnuszt és egyéb helyi népdalokat. Szépek voltak, jó, hogy itt még sokan használják a népviseletet.

 

 

Péntek:

 

07:00

Elindultunk a 14 órás útra. Isten veled Zetelaka, irány Magyarország!

 

09:13

Fehéregyházán megtekintettük a Petőfi Múzeumot. Csináltunk egy csoportképet az emlékszobor előtt, azután meghallgattunk egy rövid ismeretterjesztő beszámolót a közelben történt csatáról. Voltak ott képek, versek, és egy hatalmas makett, ami a segesvári csatát ábrázolta.

 

11:42

Most indulunk tovább Marosvásárhelyről, ahol megnéztük a Bolyai líceumot ahová nem tudtunk bemenni mert ballagás volt, a két Bolyai testvér emlékszobrát, a Rózsák terét és a McDonald’s-ban ebédeltünk ahol nem beszéltek magyarul, tehát egy pillanatig eluralkodott a kétségbeesés rajtunk.

 

15:00

Körösfőnél tartottunk egy rövid pihenőt, tettünk egy sétát a kirakodóvásáron, egy néni pedig a hímzésekről mesélt. Elköltöttük maradék pénzünket.

 

16:13

A határon való átkelés előtt meg kellett állnunk egy kicsit, mert az egyik osztálytársam az autóbusz csomagtartójában levő bőröndjében felejtette a személyi igazolványát vagy útlevelét (már nem emlékszem pontosan melyiket).

 

20:45

Eger. Örülök a hazaérkezésnek, de biztos, hogy rábeszélem anyuékat, hogy menjünk majd vissza!

 

(Írta: Tuza Kinga, 7.c)